Az előző évad egyik legnagyobb sikerű musicale, az Elisabeth a Fővárosi Operettszínház után Miskolcon is bemutatkozik. Rendkívüli darab. Sissy történetét sokszor, sokan feldolgozták, számtalan változat, találgatás övezi még napjainkban is, halála után több, mint száz évvel. Kerényi Miklós Gábor rendezésében új oldaláról szemlélhetjük Elisabeth életét, szerelmét Ferenc Józseffel, valamint szerelmi háromszögét a császárral és a Halállal.

Ettől lesz rendkívüli. Emberi testet ölt a Halál, szerelmes Sissybe, egész életén át kísérti, míg el nem ragadja Őt, hogy boldoggá tegye.

A Halál szerepét Németh Attila alakítja, aki fiatal kora ellenére számos musical főszerepet tud maga mögött. Művészcsaládba született, hosszú ideig zongorakarrier lebegett a szeme előtt. A konzervatórium elvégzése után azonban úgy gondolta, nagyobb sikerre vágyik, mint amilyet zeneművészként elérhet. A Gór Nagy Mária Színitanoda után két évadra Székesfehérvárra szerződött, ott játszott a Dzsungel könyvében, az Oliverben, és a Greaseben; Győrött vendégszerepelt a West Side Storyban, majd a Fiatalok Színháza következett, ahol alapító tagként jegyzik nevét. Itt a Hair ás a Katonadolog című musicalekben szerepel jelenleg is, közben pedig a Valahol Európában és az Elisabethben mutatkozott be.

- A zongoraművészi karrier mi miatt siklott ki?

- Nem voltam annyira szorgalmas, illetve elhivatott a pálya iránt, mint amennyire kellett volna. Akkoriban elég jó szinten zongoráztam, felvételizni akartam a Zeneakadémiára, sőt az érettségiig nagyon hiú voltam arra, hogy zongorista leszek, aztán hirtelen rádöbbentem, hogy mennyi minden érdekel még.

Másrészt pedig a komolyzenei karrier meglehetősen kiszámíthatatlan. A Zeneakadémiát végzett zenészek jelentős része tanárként tud elhelyezkedni, ehhez nekem nem lett volna türelmem.

- Tehát nagyobb sikerre vágytál, mint ami zeneművészként megadatott volna?

- Így van.

- Úgy érzed,  ezt sikerült elérned?

- Igen, 25 évesen elég sok főszerepet, jó szerepeket játszottam, de úgy gondolom, hogy eléggé a pályám elején járok még. Ennél sokkal több mindent érzek magamban.

Ugyanis a színházi játék egy misszió. Vannak ott is olyan emberek, akikkel foglalkozik a sajtó, de a színházi színészek jelentős része nem ismert a nagyközönség előtt. A médiában való megjelenés nagyon fontos ahhoz, hogy egy színész országosan ismertté és elismertté váljon. 

- Ahogy a színház közelébe kerültél, azonnal jelentős szerepeket kaptál, ellenben a köztudatba mégsem robbantál be. Miért történt ez így?

- Nem tudom, ezen már én is sokat gondolkodtam, éppen abból kiindulva, hogy ennél kisebb szerepekkel is nagy hírverést tud csinálni a sajtó. Valószínűleg azért alakult így, mert abban az időben nem tudtam, hogyan kell menedzselnem magam. Mások pedig – persze nem akarok ezzel megbántani senkit -, nem figyeltek arra, hogy engem jobban megmutassanak. De nem baj, végeztem a dolgom, ez a lényeg, és annyi mindenre készülök, hogy biztosan lehet még hallani rólam.

- Például, mire készülsz?

- Tulajdonképpen a színház előadói oldala csupán egy dolog, ami érdekel. Zeneszerzéssel, szövegírással, darabszerzéssel is foglalkozom; a későbbiekben rendezni is szeretnék. Emellett pedig készülök egy saját lemez kiadására, tehát nem csupán a színház területén, hanem más vonalakon is szeretném kipróbálni magam.

- Ezek mennyire közeli tervek?

- Abszolút közeliek. Leginkább a lemez és a musical.

A CD kiadását április-május körül tervezem, ha ez nem sikerülne, akkor két-három számmal jó lenne bekerülni a nyári vérkeringésbe, és szeptemberre teljesen kész lehet. Stílusát tekintve teljesen populáris lesz, persze bízom benne, hogy a minősége jóval az átlagszint fölé emelkedik majd. Ezért a kiadóval úgy szól a megállapodás, hogy rögtön egy angol nyelvű változatot is készítünk és ha mondanivaló, videoklip, hangzás, vagy egyéb tekintetben európai szintet üt meg, úgy akár az ország határain kívüli kapuk is megnyílhatnak előttem.

- A távlati célok nem is Magyarországhoz kötnek?

- Nem feltétlenül. A végső cél pedig: filmzene; persze a lemez és a musical mellett. Külföldi filmekhez zenét szerezni, az egy nagyszerű dolog, igazi alkotómunka lehet.

- A színészetet nem említetted a későbbi terveid között.

- Igen, úgy gondolom, hogy a pályám ezen része már működik. Amíg alkalmasnak tartanak a rendezők , addig nagyon szívesen eljátszom azokat a szerepeket, amiket rám bíznak.

- A darab, amit szeretnél színpadra állítani, milyen témájú?

- Történelmi darab, mai szemszögben, mai igazságokkal, mai közegben; nem feltétlenül magyar, de mindenképpen valami homogén közegben. Sőt, még annyit elárulhatok, hogy királydrámáról van szó.

- Miért nyúlsz történelmi témához?

- Talán azért jobb, ha olyan történetet választok, ami már némileg ismert, mert amíg nem szerzek hitelt ebben a szakmában, addig szükség van ilyen támaszokra. Ha már írtam volna 2-3 darabot, és azok sikeresek lettek volna, akkor már az én sztorimhoz, - ami teljesen új – kezdenék.

- A saját musicaledben szerepet is vállalnál?

- Nem tudom, ha teljesen elkészül a darab, akkor szeretnék egy olyan dolgot megvalósítani, amire már régóta vágyom: összehívni a legjobb, leghozzáértőbb embereket az országból egy valóban igazságos meghallgatásra, mindenféle érdektől és protekciótól mentesen. Ahol kizárólag az számít, hogy ki, mit produkál.

Ezen a meghallgatáson én is részt vennék, megnézném, hogy más jobb-e nálam, és ha igen, akkor ő kapná a szerepet.

- Gondolod, hogy tudsz majd ennyire objektív lenni?

- Biztos vagyok benne, mert ha írok egy musicalt, akkor már nem kell nagyobb babérokra törnöm.

- Mi adja a tüzet ahhoz, hogy elérd a céljaid?

- Az igazi lényegi alapja, - legalábbis számomra – valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság. Az a dolog, amivel az ember megfog egy ceruzát, és elkezd rajzolgatni. Minden arra irányul, hogy történjen valami, és annak eredménye legyen. Például, ha befejezek egy dalt, túl vagyok rajta, az örömet ad, hogy történt valami, és nem történt hiába. Ez egy örök nyugtalanság, amiről nem lehet tudni, mitől van. Ha létezik Isten, akkor Istentől, de lehet, hogy “kémiai ügyeken” múlik.

Ez persze összefügg egy idő után azzal, hogy ha már elértem valamit, tudom, hogy sikerrel jár, mennyi örömet okozhatok vele az embereknek, és ez egyre jobban kerekíti ki önmagát.

- Mennyire veszi igénybe az erőnléted egy szerep?

- Ez nem fizikailag megterhelő, hanem idegileg veszi ki az energiát az emberből. Tehát, az a felfokozott stresszállapot, amivel egy színész felmegy a színpadra, duplán égve megpróbál tíz méterrel odébb sugározni, az nagyon kimerítő. Mert ha nem ég kétszáz fokon belül, nincs komoly jelenléte, átélése, kisugárzása, akkor nem tudja magára vonni a tekinteteket, nem képes a nézőket elrepíteni egy másik világba.

Persze ebben vannak fokozatok. Kisebb szerepek nem annyira megterhelők, de például az Elisabeth nagyon energiaigényes darab. Igaz, annál nincs csodálatosabb, mint utána lejönni a színpadról, akkor úgy érzem, hogy mindent megtettem és nyugodtan ülhetek le.

- Szerepálom?

- Ez nagyon érdekes, mert szerepálmom anélkül a Halál, hogy valaha is tudtam volna a létezéséről. Ez egy olyan komplex szerep az Elisabethben, amihez hasonlót nem hiszem, hogy találnék. Számomra nincs más, ami ennél több dolgot meg tudna mutatni, ki tudna fejezni az életről, a halálról, a szerelemről, az igazságról, a mindenségről.

Tehát nekem a Halál az álomszerepem, és nagyon boldog vagyok, hogy másodszor játszhatom.

Juhász Regina